Egy második hellyel szálltak le a “szülinapi mókavonatról”!

Az örök másodikok… Ezt a tényt szerette volna megdönteni Orfűn a Kállai Tamás – Matics Barbara páros, de az égiek most sem adták nekik az első helyet, viszont a szokásos második helyért keményen megdolgoztak. A duó nagyon sajnálja, hogy vége az idei bajnokságnak, hiszen még csak most kezdtek belejönni. 

Milyen tervekkel érkeztetek az orfűi versenyre?

Tamás: Ahogy minden versenyre, úgy ide is győzni érkeztünk. De talán most a szokottnál is nagyobb volt az elszántság.

Barbi: Ezt már nem mondtuk ki, de mindenképp az első helyezésért igyekeztünk hajtani, hiszen mindig mi vagyunk az “örök másodikok”, így nagyon szerettük volna, ha végre megtörik a jég és ünnepelhetünk egy közös első helyet, azonban ez még úgy tűnik, várat magára.

Az első gyorsasági még igencsak csúszott, viszont a második szakaszon még ettől is volt nagyobb gondotok…

Tamás: Az elsőt nagyon, talán túlzottan is óvatosra vettem. Hiszen nem akartunk hibázni. Bár időben utólag kiderült annyira azért nem is lett rossz. A második szakaszon már teljes erőbedobással támadtunk, de nem sokkal a cél előtt egy kanyarban eltört a féltengelyünk. A szerencse az volt, hogy a sperr összezárt és ki tudtunk gurulni. Az időnk így is elég volt a második helyre. Kíváncsi lettem volna mi történik, ha a féltengely nem törik el.

Barbi: Ahhoz képest, hogy mennyire csúszott, szerintem nagyon rendben volt az első gyorsunk is. A gyorsasági első fele volt inkább kiszámíthatatlan, amikor megérkeztünk a fehér aszfaltra, sokkal biztosabb lett a guminknak a terep. És igen, visszafelé a parkolóban eltört a bal hátsó féltengelyünk, aminek természetesen nagyon örültünk… De ez sem szomorított el minket egyáltalán, jó helyen álltunk, hiába csak szinte végig gurultunk a parkolón.

És ezzel még nem volt vége a kalandoknak…

Tamás: Nagyon nem… A negyedik szakaszon szinte ugyanott, ahol a másodikon eltört a féltengely, minden előjel nélkül megállt a kocsi. Volt annyi lendületünk, hogy a fotocellán még átgurultunk, de a Stop-ba majd a Stop állomásból ki, tolnunk kellett Barbival az autót. Persze hála égnek emelkedett az út… Szóval nem volt egyszerű. Külső segítséget ilyenkor nem kaphatunk. Így a lelkes nézők is csak nézhették a szenvedésünk. Majd elhagyva a Stop állomást azonnal ugrottak és segítettek. Addigra már levegőt sem kaptam. 🙂 Aztán a hibát orvosoltuk.

Barbi: Azt gondoltuk egy versenyre egy szívás elég, a kocsi nem így látta! 😀 Szintén visszafele irányban, a negyedik gyorson a parkolóban megállt az autó, mint nekünk Virág Tomival a Szombathely Ralin tavaly, ráadásul ugyanaz volt a hiba. Zárlatos lett a fordulatszámmérőnk, viszont most körülbelül három perc alatt kiderült a probléma, amikor füstölni kezdett a műszerfal, ez Szombathelyen harminckettő percünkbe került! Szóval okos ez a kocsi, csak játékos! 😀 Szóval a fotocellán még épp át tudtunk gurulni, ekkor nagyon gyorsan kiszálltunk a kocsiból és kitoltuk az emelkedőn lévő beíróba, ahonnan álló helyzetből kettőnknek rettenetesen nehéz volt újra megmozdítani az autót, az emberek és a csapatunk pedig csak topogtak, hogy valahogy jussunk túl a beírón kívülre, hiszen ők már csak ott segíthettek nekünk. Amit nagyon köszönünk!

Amikor nem volt semmi gondotok, azért élveztétek a versenyzést? 🙂

Tamás: A sok gond ellenére nagyon élveztük az egész hétvégét. Markó Tibi versenyei messze kiemelkednek mindig. Fantasztikus hangulat, hozzáállás és valamit kapunk is a pénzünkért. Itt érezni, hogy nem tojnak a fejünkre. Profi minden. Le a kalappal Markó Tibi előtt. A buszjárat miatti másfél órás csúszást is simán behozta. És a díjátadóra sem kellett órákat várni. Minden percét élveztük a versenynek!

Barbi: A problémáink ellenére sem tudom azt mondani, hogy rossz lett volna a szájíz, még így is volt valami varázsa a dolognak, büszkeség, hogy nem adtuk fel és a kedvünk sem szegte semmi sem! Nagyon jó verseny volt, mondtam Tominak, kár, hogy nem most kezdődik az év! 😊 Olyan akaratot éreztem rajta, amit idén még egyszer sem, olyan tudatosan uralta az autót, mindenhol úgy mentünk el, ahogyan az elfért, szinte maxon, nagyon jó volt így versenyezni, nagyon büszke voltam Tomira! 

Egy kategória második helyezést azért sikerült elérnetek!

Tamás:  Igen. 🙂 Úgy érzem, megdolgoztunk érte. Azonban nagyon sajnáljuk Kóka Tomiék kiesését. De nekik ezúton is gratulálunk a bajnoki címhez.

Barbi: Most minden benne volt, ami egy első helyhez kellett, viszont a problémáink és a nem végig ideális gumival ez fért bele! Nekem most ez a második hely is felér egy első hellyel, hiszen annyira rendben volt az egész verseny, beleadtunk mindent, ennél előrébb sehogy sem tudtunk volna jutni, kimaxoltunk mindent, ahogy lehetett, szóval én nagyon boldog vagyok, hogy a szülinapi mókavonatról ezzel a nagyon stabil második hellyel szálltunk le! 😊

Milyen év van mögöttetek?

Tamás: Ez egy rossz és nehéz év volt. Az év elejét sajnos kihagytuk, így a bajnokság is úszott. Aztán meg sorra jöttek a balszerencsék. De nem vagyunk szomorúak. Reméljük a jövő szebb képet mutat majd.

Köszönöm Virág Tomi segítségét. Nélküle nem menne. Köszönöm Matics Barbi munkáját és nem utolsó sorban köszönöm a támogatóknak. VPT Caravan, Hymer Partner.

Barbi: Azt gondolom, ahol nem volt problémánk, ott mindig sikeresen és jól teljesítettünk, nagyon remélem, hogy a jövő évben nem lesz ilyen kétséges az indulásunk és meghódítjuk a dobogó legfelső fokát az év végén is, hisz Tomiban most ezt a képességet maximálisan érzem. Végre nincs zavar az erőben! 😀

Köszönjük szépen Virág Tominak a szervizt, mindenkinek, aki egy kicsit is hozzátett a hétvégi sikerhez! Köszönjük a támogatóknak: VPT Caravan és Hymer Partner! Gratulálok az év végi dobogósoknak szívből!

Comments are closed.