ORB

Egy balszerencsés futam története

A Rally Café Racing mindkét párosa idő előtt volt kénytelen feladni a 24. Miskolc Rallye-t. A Szauer-Rácz kettős a 3-as kategória első és az abszolút nyolcadik, míg a Maricsek – Bán duó az ORC negyedik helyéről volt kénytelen búcsút inteni a további küzdelmeknek.

Szauer Gergő, akár csak az első versenyen, olyan komoly tempót diktált a borsodi futamon, hogy már az első nap is utcahosszal vezetett az N csoportban, pedig a verseny elején mutatott teljesítményével koránt sem volt elégedett.

„Az első kör óvatosabb volt, az első gyorson valamiért az autó sem úgy muzsikált, ahogy kellett volna. Erőtlennek éreztem, amit nem támasztott alá ugyan semmi, de ezt éreztem. A fő probléma velem volt, amit nem is problémának neveznék, szimplán csak tapasztalatlan vagyok még, hogy olyan szintű pályákon, mint miskolciak, egyből olyan időket tudjak autózni az első körben, mint tettem azt a másodikban.

Az első, Gagyvendégi szakaszon egyébként mi is majdnem elvéreztünk. Egy jobb2 szigorú benntart nagy tőből következett egy bal2, amire azt hittem, hogy elfér harmad teli gázon. Nagyon leúsztunk a balosban és a Ladás reflexekből elkaptam a gázt, hogy az autó kicsússza magát. Ez meg is történt, de addigra már félig az árokban voltunk, aztán eszembe jutott, hogy gázt kellene nyomni. Ez megtörtént és hál’ Istennek, az első hajtás is közbelépett, így nem az árokba végeztünk, hanem visszajöttünk az útra. Az éjszakai gyorsok, akár csak Egerben megint jól sikerültek. Egy abszolút hetedik és egy ötödik időt sikerült autóznunk. Az utóbbinak azért is örültem kiváltképp, mert az az ötödik hely mindössze 2.6 másodpercre volt a harmadiktól.”

Sokan megkérdezték már Gergőtől, hogy akár a korábbi időszakokban, vagy most a Mitsubishivel, mi a titka, hogy ennyire kiválóan sikerülnek neki a lámpafényes szakaszok?  

„Korábban, mikor még motoroztam, mindig azt mondták nekem, hogy a pálya ugyanaz éjszaka is, mint nappal, ezért tessék rajta ugyanolyan időt menni, vagy legalábbis hasonlót. Ezzel a felfogással szoktunk nekiállni az esti gyorsoknak. Szerencsére ez most Miskolcon is jól sikerült, emiatt szombat este nagyon jó szájízzel feküdtünk le aludni, aztán vasárnap reggel Bükkszentlászlón teljesen elfogadhatóan kezdtünk, se többet, se kevesebbet nem kívántam volna sem az autótól, sem pedig magamtól. Jól működött a Mitsubishi és jó gumit is választottunk. Aztán a második gyorson, a 3-4. kilométer környékén a váltókihajtás tengelyünk eltörött és megszűnt a Lancer hajtása. Emiatt kénytelenek voltunk feladni a versenyt, amit nagyon sajnáltunk, mert eleve nem voltunk rossz helyen, a Miskolc Rallye-t imádjuk, illetve kimaradt Mályinka, ami a jéghegy csúcsa, a legélesebb kés a fiókban. Ezt a szakaszt nem tudtuk kipróbálni a Mitsubishivel.

A kiesés ellenére a pozitívumokra kell koncentrálni, én nagyon-nagyon örültem, hogy ennyi tapasztalattal, zöldfülűként ott tudtunk autózni, ahonnan kiestünk. Szerettem volna mindenképp végig vinni és a célig tartani ezt a pozíciót. Ez most nem így alakult, emiatt tényleg csalódott voltam, de az is hozzátartozik a fejlődéshez, hogy az ember ezeket a dolgokat jól kezeli, vagy legalábbis megtanulja jól kezelni. Ezen az úton próbálok haladni én is és attól a pillanattól kezdve, hogy a Mitsubishi megállt, csak előre nézek, nem számít más, csak a Szombathely Rallye.”

Maricsek Miki és Bán Viktor még csapattársaiknál is balszerencsésebb volt Miskolcon, pedig a negyedik szakasztól kezdve egészen a kiesésükig keményen harcoltak a dobogóért az ORC-ben.

„Az első kör arra ment rá, hogy szokjam az autót, kicsit tapogatóztam. Ezt meg is beszéltük Viktorral és a második körre sikerült feltüzelnie, ami meg is látszott az időeredményeinken. Az volt a cél, hogy mindenképp dobogóra álljunk. A szombati utolsó gyorsot eléggé elrontottuk, úgy éreztük, hogy jó tempót mentünk, de valahogy az idő nem ezt mutatta. Én kicsit csalódott is voltam, de nem történt tragédia, mert igaz, hogy visszacsúsztunk a negyedik helyre, de Matics Misi mindössze 2.2, míg Rongits Attila is csak 11,5 másodpercre volt előttünk. Nem volt veszve semmi és vasárnap reggel az első, bükkszentlászlói szakaszt követően sikerült visszaszereznünk egy pozíciót. Mályinkára nem volt túl optimális a gumiválasztásunk, nagyon mászkált az úton a Mitsubishi, de még ott is tudtunk annyit hozni, hogy Rongits elé kerültünk összetettben és feljöttünk a harmadik helyre. Majd Parasznyán, a bányabejárat előtt 500 méterrel bennmaradt negyedikben a váltó, mert eltörött a kapcsolórúd, ami bemegy a váltóházba. Szerencsére el tudtunk menni a szervizparkig, a fiúk pedig kicserélték a hibás alkatrészt.”

A Mitsubishis duó ismét felszívta magát, és megnyerte a bükkszentlászlói szakaszt, majd a sors Mályinkán ismét kegyetlenül megtréfálta őket.

„A rajttól 4-5 kilométerre kaptunk egy defektet. Eléggé bementem tőre, ahol eltaláltunk egy hatalmas követ. Nagyot csattant és két kerékre is állt az autó, de csak egy kilométerrel később, az első komoly balosban lehetett érezni, hogy ez ennyi. Inkább megálltunk, mert nagyon sok volt még vissza. Elkezdtük kicserélni a kereket és egy hatalmas blamázs történt. Amikor felemeltük az autót eltört az emelő szerkezet. A defektes kereket még le tudtuk szedni, de az újat 3-4 centi híján nem tudtuk feltenni. Próbáltuk emelgetni, pájszerolni, de semmi nem segített, úgyhogy egy ilyen buta hiba miatt estünk ki. Már elment a záró autó is, amikor egy kedves turista hozott nekünk emelőt. Szépen felraktuk a kereket és lecsorogtunk a szervizparkba. Ismételten azt kell mondanom, hogy tanultunk ebből az egészből, több dologra kell odafigyelnünk. Tavaly nagyon el voltunk kényelmesedve, egy defektünk, egy műszaki hibánk nem volt egész évben, most két futam alatt elég sok minden történt, úgyhogy kicsit más fejjel kell gondolkodnunk. Mellette azt még elmondom, hogy az utolsó körre úgy mentünk ki, hogy állítottunk az autón, gátlókeménységben, illetve futómű geometriában is sokkal jobb lett a Lancer, nagyon élveztük. Sokkal komfortosabban éreztem magam, jobban is feküdt a stílusomnak, úgyhogy ezen a vonalon haladunk tovább, megpróbáljuk még jobban rám szabni az autót.”

Comments are closed.