Egy ballagásra kapott autóval kezdődött

Janovich Roland a tavalyi Rallye3-as bajnoki cím után idén a Rally2 mezőnyében próbálja kihozni a lehetőségeiből a maximumot. A STEELVENT Salgó Rally előtt beszélgettünk a fiatal, tehetséges pilótával, a múltról és a jövőről. 

A kis Roland gyerekkorában arról ábrándozott, hogy raliversenyző lesz?

– Sziasztok! Attól függ, mi számít kis Rolandnak. 😁 Eleinte a motorokért voltam oda. Apukámtól kaptunk öcsémmel két Simsont, azokkal gyakorolgattunk, motoroztunk az erdőben. Később, 13-14 évesen jött be a képbe a rally, egy kocka Lada által. Onnantól kezdve meg voltunk őrülve az autókért, álmodoztunk sok mindenről, miközben a ralis videókat néztük egyfolytában.

A család támogatta az autóversenyzéssel kapcsolatos álmaidat?

– A szüleim nem voltak a legboldogabbak, amikor látták, hogy milyen láz kerített a hatalmába, de szerencsére nem tiltották ennek ellenére sem a dolgot. A tavalyi autót, a zöldet, amivel bajnokok lettünk, apukámtól kaptam ballagásomra, ekkor egy teljesen széria autó volt.

 

Emlékszel még az első ralis élményedre?

– Életemben először az utcánkban, Mátrahegyi Gábornál láttam szerintem rally autót. Lada VFTS-eket javított és épített akkoriban. Sokat volt nála Tajmel Tibi kocsija. Emlékszem, gurultak vele a házunk előtt és sok parkoló autó beriasztott, olyan jó hangja volt. 😁 Valahol itt kezdődhetett az egész “betegség”.

Miért pont Lada?

– Mint ahogyan említettem, az első autó egy kocka Lada volt, amit kaptunk, innentől már adott volt a típus. Ezenkívül sok ismerősöm, barátom ilyen autóval versenyzett, akár szlalom, vagy rally túra rendezvényeken. Sosem szerettem volna mást! Szerintem ez egy jól fejleszthető autó, sok tapasztalatot tud nyújtani, népes kategóriája is van és még abszolútot is lehet vele nyerni. Igazi versenyautót lehet varázsolni belőlük.

 

Volt olyan pillanat az eddigi pályafutásod alatt, amikor úgy gondoltad, hogy befejezed az egészet?

– Sohasem volt! Én imádom ezt az egészet csinálni, főleg mióta a Maximal crew létrejött és az összes kedves barátommal közösen élhetünk át felejthetetlen élményeket. Ez egy igazi kincs, hogy ilyen lehetőségek adódnak az életben!

A tavalyi bajnoki cím sokat változtatott az életeden?

– Óriási változást nem érzek, de nem is vártam… A csapatot egyre többen keresik meg, a fejlesztéseink iránt érdeklődnek. Futóműveket fésülünk át, motort építtetnek a Somával, váltókat a Májkival.

 

Kikkel csatáztál a legnagyobbakat a tavalyi bajnokság alatt?

– Óriási csaták voltak több komoly pilótával is. Geiger Mátéval és Bukulya Istvánnal ment nagyon az adok-kapok, de sokszor közbeszólt Dénes Szabolcs és Kubovics István is. Minden versenyen az utolsó pillanatig 100%-ot kellett nyújtani, ha nyerni akart az ember és néha még az is kevés volt.

Mivel töltöd a hétköznapokat, amikor nem a ralival foglalkozol?

– Minden hétköznap dolgozok, autókat szerelek. Emellett próbálok időt szakítani a felkészülésre, technikailag és fizikailag is.

 

Fontos a rendezett magánélet az eredményes versenyzéshez?

– Szerintem ez teljesen egyénfüggő. Én szeretem, ha rendben van minden körülöttem, nyugodt lelkiismerettel jobban haladnak a dolgok. Fontos fejben teljesen ott lenni egy komplett hétvégén, elejétől a végéig. Nekem ehhez az kell, hogy a csapat minden tagjával minden rendben legyen, ami mindig így is van, mert ez egy kis család a számomra.

Milyen álmaid, terveid vannak az autósporttal kapcsolatban?

– Az álmom az, hogy egyszer egy R5-ös autóval is bajnokok lehessünk, ugyanezzel a baráti csapattal a hátam mögött, bár ehhez még rengeteget kell tanulnom és haladnom előre, de minden erőmmel rajta vagyok én is és mindenki a crew-ből. Kihasználunk minden lehetőséget arra, hogy az új autót megszokjuk és a lehető legtöbbet kihozzuk belőle és magunkból az első Rally2-es szezonunkban.

Comments are closed.