ORB

Csodálatos érzés volt!

Géringer Zoltán az egyik legtehetségesebb raliversenyző kis hazánkban, aki most az 52. Mecsek Ralin váltotta be a gyerekkori álmát azzal, hogy indulhatott az ORB mezőnyében. Zolikával beszélgettünk a számukra cseppet sem eredménytelen és érzelemmentes versenyről. 

Milyen érzés kerített hatalmába amikor megláttad a nevedet a legendás Mecsek Rallye nevezési listáján?

– Konkrétan a könnyeimmel küzdöttem. Nem vagyok se érzékeny, sem sírós típus, de amióta az eszemet tudom, arról álmodom, hogy indulhassak a Mecsek Ralin. Valóra vált sok álmom, versenyezhettem sok versenyen, MARB-ban, illetve Rallye2-ben, de ez egy teljesen más dolog. Olyan varázsa van számomra, amit nehezen tudok szavakba önteni. Csodálatos érzés volt!

Hogyan készültetek, készítettétek fel az autót az ORB cseppet sem könnyű megpróbáltatásaira?

– A megszokottaktól nagyobb figyelmet fordítottunk az autó felkészítésére. Salgó után szétszedtük a komplett hajtást, a váltóban cseréltünk végáttétel alkatrészeket, illetve a féltengelyeket is apró darabjaitól kezdve átnéztük. Fékbetéteket cseréltünk, ezek amolyan átlagos dolgoknak hangzanak, de minden verseny előtt nem szoktunk ennyi mindent cserélni az autón.

Az első napon azért akadtak műszaki gondjaitok…

– Természetesen olyan problémákkal küzdöttünk, amik 2009 óta soha nem jöttek elő… Mikor ha nem most. Letörött egy érzékelőnk, ami a gázpedál állást érzékeli, és ha ez nincs, anélkül a motorunk csak csökkentett módban működik. Éreztem a második gyorsasági utáni etapon, hogy baj van, de nem gondoltam, hogy ekkora, hiszen nem hibáztunk, nem ütöttük oda sehova, érthetetlen. A negyedik gyorsasági előtt leállítottuk, hogy megnézzük mi a baj, hátha látjuk melyik csatlakozó van szétcsúszva, vagy esetleg gyújtókábel van kicsúszva, mikor akartam indítani nem indult be, az önindító kábelünk is valahogyan letört… Érthetetlen dolog, mintha lemászott volna magától. Sikerült betolnunk, köszönjük a segítséget az arra járóknak, lecsorogtunk, és a szervízben azt sikerült megcsinálni.

A problémákat leszámítva hogyan éreztétek magatokat a gyorsasági szakaszokon?

– Összességében szenzációs élmény volt. Az egész évünk egy nagy kihívás volt, hiszen sem én, sem Pisti nem mentünk még sem Rallye2-ben, sem ORC-ben. Az első napi pályák zöme számunkra rettenetesen nehéz volt, és sosem láttuk őket, csak bizonyos részeket belőle, de egy ilyen hosszú versenyen most nem számított. Rutintalanok vagyunk itiner írásban, nehéz volt olyan itinert írni, amiből haladni is lehetett, hiszen nem titok, hogy azért picit szerettünk volna gyorsan is menni. Ez részben sikerült úgy érzem.

A vasárnapi napotok jobban sikerült?

– Igen, szerencsére. Viszonylag könnyebb pályák vártak ránk, amiket már többször láttunk. Szerettünk volna egy picit ledolgozni az első napon összeszedett hátrányunkból. A 22 és a 28 km-es gyorsasági szakaszokon nagyon leizzadtunk, hihetetlen élmény volt. Plusz hab a tortán, hogy az összes gyorsaságit sikerült megnyernünk a kategóriánkban, és a bezsebelt közel kettő perces hátrányból, egy percet sikerült ledolgoznunk a vasárnapi négy gyorsaságin.

Sikeresen célba értetek, sőt még a 13-as kategóriában is szereztetek egy ezüstöt.

– Igen. Ez volt a célunk, hogy áthaladhassunk a Mecsek Rallye céldobogóján. Az csak plusz öröm, hogy sikerült jó részeredményeket elérnünk, és felállhattunk a kategória dobogójára. Sikerült az izzadtságcseppek közé néhány könnycseppet is elejteni az utolsó gyorsasági utáni etapon, miközben mentünk a céldobogó felé. Nehéz volt elhinni, hogy az, amiről 6 évesen álmodtál apád nyakában kissrácként, az 23 éves korodra megvalósult.  Kevés boldogabb ember volt nálam azon a hétvégén.

Lehet ennek az ORB szereplésnek folytatása?

– Mivel sikeresen célba értünk most a Mecsek Ralin, mondhatom azt, egész jól vettük az akadályokat. Annyit mondhatok biztosra, hogy nagyon szeretnék jövőre több versenyen is rajthoz állni az ORC-ben, hiszen úgy tűnik, lenne itt keresnivalónk. Dolgozni fogunk rajta, és bízom benne, hogy mindenki szeretné, hogy ott lehessünk!

Hatalmas köszönet jár Édesapámnak, hiszen ha ő nincs, én nem versenyezhetek. Hasonló nagyságú köszönet Jani bácsinak, aki az autó felkészítésében mindig oroszlán szerepet vállal. Köszönöm Topi Macinak, hogy rááldozta a szombat délutánját arra, hogy nekünk legyen alkatrészünk! Köszönöm Doleschall Pistinek a segítséget, és a navigátoromnak azt, hogy elviselt ebben a pár napban! Reméljük lesz folytatás jövőre!


Comments are closed.