Beugrósból lett “bajnok” navigátor

 

 

Deák Attila olyan pályát járt be a raliban amiről sokan csak álmodni mernének. A pálya szélén álló komálósból, az élet adta lehetőségeknek és persze hozzáállásának köszönhetően egyre közelebb került a tűzhöz. Volt már mély vízben ahol kategória elsőségért csatázhatott pilótájával de a Mecsek Rally előtt olyan felkérést kapott ahol az abszolút bajnoki címhez kellett hozzásegítenie újdonsült csapatát.

Tegyük fel a klasszikus kérdést. Hogyan kerültél kapcsolatba a benzingőzös versenyzéssel, ezen belül is a ralival? Úgy tudom hasonló csónakban eveztél, mint most én…

Hasonló a helyzet, de akkor még ritka volt a digitális fényképező és csak a suliban volt internet. A főiskolás szobatársaimmal jártunk rallyt nézni és elkezdtünk fotózni meg videózni.  Úgy gondoltuk osszuk meg ezeket a kollégiumon belüli hálózaton. Felkapott lett így kitaláltuk szerkesszünk magunknak és barátainknak egy honlapot. Ez lett a toljadneki.hu ami rövid időn belül kinőtte magát hazánk második legnézettebb rally weblapjává úgy, hogy nulla összeget áldoztunk rá. Lelkes rajongók voltunk, akik még köszönni sem mertek a versenyzőknek. A társasággal nem volt gond. Megesett, hogy 40-50 fős csapattal indultunk el sátrazni a gyorsaságik mellé. Nagyon szép emlékeim vannak ebből az időből. Biztos mindenki emlékszik az egyik Zemplén Ralin, amikor este leesett a hó, hogy ne fagyjunk meg címkézett hullazsákokban aludtunk, amit egy mentős haverunk szerzett.

Mikor jött el a pillanat, hogy kabinon belül találtad magad és diktáltad az itinert?

A weblap által elkezdtünk közelebb kerülni a versenyzőkhöz. Barátomat Meszyt akivel a honlapot is szerkesztettük megkérték navigáljon egy Zsiguliban a másodosztályban, de sajnos megbetegedett, így ki kellett hagynia egy versenyt és akkor ajánlották fel nekem, hogy helyettesítsem. Ott ragadtam 4-5 versenyre a Jobb1-ben. Rákövetkező évben megkeresett Hankó László, hogy üljek be mellé egész évre. Mondanom sem kell, hogy nagy változás volt. Hirtelen első osztály, Mitsubishi és egy régi nagy név. Sajnos a kezdeti sikerek után ( Miskolc rally Ajtay Sándor emlékkupát szereztem, melyet a Miskolc rally legeredményesebb miskolci navigátora kapta meg ) jöttek sorba a kiesések, amik szinte mindig töréssel végződtek.

Ezután jött a következő meghatározó kapcsolat. Balogh Jani bejárt az autószalonba ahol akkor dolgoztam és megkért, hogy navigáljak neki néhány kisebb versenyen, vagy ha van kedvem menjek vele tesztelni. Természetesen igent mondtam, majd jött a nagy felkérés, 2010-ben Pécsett diktáljam én az itinert éles körülmények között. Nagyon szép emlékeim vannak erről a versenyről is, pedig ha jól emlékszem csak abszolút 8. helyen jöttünk be.  Pethő Tyutyut és Igor Bacigált itt ismertem meg, mert egy csapatban eveztünk, egy szálláson aludtunk. Nem volt nehéz beilleszkednem, reggel olyan rántottát csináltam, hogy mind a 10 ujjukat megnyalták. Tyutyu a mai napig eszembe jut néha.  Olyan embernek ismertem meg, akitől szerintem bármit kérhetett az ember biztos, hogy teljes vállszélességgel mellé állt és segített.

Mi volt a legnehezebb a navigálásban amikor még kezdő voltál?

Tudom furcsa de nem volt nehéz. Jani előtt akikkel mentem nagyon kevés információt kértek vissza. Jani sokat kért, viszont megtanított mindenre. Nem csak lediktálta, hanem elmagyarázta kanyarról-kanyarra, hogy ott mit miért fog csinálni és mi fog történni. Egy verseny alatt többet tanultam mellette, mint előtte 2 év alatt. Nagyon profin felépítette a pályát. Könnyebb úgy navigálni, hogy tudod mit miért csinál a pilótád.

Te más sportágban is jeleskedtél már, ahol igazán fontos az egyenletes és kitartó munka, ott is sok dől el fejben. 

Évekig futottam amatőr szinten, de sajnos nem tudtam édesapám nyomdokaiba lépni. Ő hosszútávfutó volt. Én csak félmaratonig jutottam, míg ő 16 óra alatt lenyomta a 105 kilométert. Sajnos fejben kevés vagyok, nincs elég önbizalmam. Ennek azért vettem hasznát is a raliban, legalább jól bírtam a meleget. Nyáron ez jól jött amikor Markó Gergővel Veszprém rallyn 40 fokban lenyomtunk egy gyorsaságit felakadt gázpedállal.

Manapság már csak “beugrós” navigátorként tevékenykedsz, mégsem fordulsz meg bárki mellett… Kiknek diktáltad a kanyarokat eddig?

Akiket kiemelnék és úgy érzem ott talán már tényleg szükség volt a navigálásomra.

Markó Gergő. Megmutattuk, hogy minimál teszttel és kopott gumikkal is tudtunk fejlődni. Miskolc Rally Kategória 3. helyet sikerült szereznünk, ami a körülményeket tekintve nekünk egy igazán nagy eredmény volt.

Balogh János. Sokan csak úgy ismernek, hogy tudod ő az a Balogh Jani embere, a „Másod navigátor”. Az, hogy a rally mellett maradtam csakis neki köszönhetem. Szerintem elmondhatom és az eredmények is ezt mutatják, az elmúlt években nem volt nála gyorsabb N-es Mitsubishis. Amikor bírta a technika perceket adott a verseny végére a kategóriatársaknak… Veszprém rallyn Abszolút negyedik és kategória elsők lettünk. Ezért és persze minden másért nagy köszönet jár neki!

Bodolai Laci. Első R5 tapasztalataim a Fordban szereztem meg Laci mellett ülve. Sajnos bekezdtünk Veszprémben és már az első gyorson kiestünk. Szuper Raliztunk de igazából csak végig mentünk, az ominózus ugratón ahol sokan kiestek mi is otthagytuk a motivációt. Élménynek nagyszerű volt, hisz jó pilóta mellett csúcs autóban ülhettem.

A raliban, mint tudjuk, benne van a hiba lehetősége is, ami olykor nagyon megbosszulja önmagát. Mi volt a legnagyobb “akciód” és kivel?

Lekopogom. Még nem estem nagyon nagyot. Mondhatom azt is, hogy csak Hankó Lászlóval estem. Talán ami a legrosszabb volt az Szlovákiában történt. Egy jobb 3 kanyarban az előttünk rajtoló beesett az árokba és a navigátora ahelyett, hogy kiállt volna az útra minket lassítani inkább bement a nyakig érő bozótba a zöld overáljában kalimpálni. Azt hittük szurkoló. Persze, hogy nem láttuk, hogy az autó előttünk ép kitolatott az út közepére. Laci, hogy ne durranjunk bele oldalról inkább berántotta az árokba ahol egy fa parancsolt megálljt frontálisan az én oldalamon. Inkább lelkileg fájt nagyon, hogy önhibánkon kívül kiestünk, valamint jelentős kár keletkezett az autóban.

A csapat már nem volt ismeretlen számodra. Hogyan jött az ötlet, a felkérés és hogyan vált valósággá a Hadik Rallye Team-be való belépésed?

Hadik Andris felhívott, hogy úgy alakult Pécsett és Nyíregyházán nincs navigátora és rám gondolt. Ebben nagy része volt Balla Nikinek és Balogh Janinak is. Mindketten rám voksoltak, amit ezúton is köszönök nekik.  Mecsek előtt még tervben volt két verseny, hogy összeszokjunk, de egyéb elfoglaltságaim miatt nem jött össze, így mindössze 2 órányi teszt után máris élesben találtam magam Pécsett az első gyorson. Ránéztem a kocsira melyen Hadik-Deák szerepelt és rájöttem, hogy itt végre versenyben lehetek a szakaszgyőzelmekért is, azért amiért ezt az egészet anno elkezdtem.

Mennyire nyomasztott az a tény, hogy itt márpedig a bajnoki cím a tét, ehhez kell hozzásegíteni a pilótádat?

Meglepő, de a Mecsekben ez eszembe sem jutott. Andrissal mindig csak a közvetlen előttünk lévő feladatra összpontosítottunk. Nem volt „B” terv. Meg kellett nyerni a versenyt. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy kieshetünk vagy, hogy nem sikerül. Az első kör után, amikor egy jó tempót autózva vezettük a versenyt, tudtuk, hogy az autó tökéletes és ha kell, még mi is rá tudunk tenni egy lapáttal. Megnyertük, az előzetes terv teljesítve.

Nyíregyházán az utolsó körre menve jutott először eszembe, hogy egy bajnoki cím múlhat rajtam, ha végzetes hibát követek el etapon vagy akár a gyorson. Jött is a hideg zuhany. Frici adott majdnem 8-at úgy, hogy nem éreztünk ekkora hibát. Etapon csörgött a telefonom. Csapatvezetőnk Balla Niki volt. Iszonyatos fejmosást kaptam, hogy tegyem tisztába Andrist is, mert ez így nem lesz oké. Akkor megmondtam Andrisnak, hogy nem érdekel mi lesz, hova esünk be, de az utolsó két gyorsot be kell húzni. Nem ér semmit az egész éves munka vagy küzdelem, ha nem nyerjük meg. Nem a futamra gondoltam, mert nagyon szomorúak lettünk volna ha megnyerjük a Nyíregyháza Ralit, de az éves értékelésben csak másodikok vagyunk.

Kicsit elemezzük még a mindent eldöntő ütközetet. Hogyan nézett ki belülről ez a futam nektek?

Nagyon nehéz versenynek ígérkezett főleg, hogy egyből egy ismeretlen 25 kilométer hosszú gyorssal kezdtünk, utána pedig ráhangolódhattunk egy laza 16-osra. Közel voltunk Fricihez az első kör után, így tudtuk, hogy az autó beállítása jól sikerült és innentől csak rajtunk múlik. A második körben megbeszéltük, hogy meghúzzuk mert nekünk kellenek a napi pontok is. Brutálisat jöttünk Újhután, ami nekünk pozitív lökést adott, míg a többieknek inkább értetlenséget okozott.

Mit éreztetek az első nap végén?

Feladat teljesítve! Voltak sajnos hátráltató tényezők büntetések terén, amik azért pszichológiailag sokat kivettek belőlünk, de fejben mindig gyorsan helyre tettük egymást.

És hogyan álltatok a másnapnak? Újra a maximumra kellett járatni mind magatokat, mind az autót.

Ismét nem volt B-terv. Nyernünk kell! Azt láttuk, hogy ez a verseny csak rólunk és Friciről szól, és sajnos azzal is szembesültünk, hogy a napot nem tudjuk megnyerni és, hogy a Power Stage-re marad a végső döntés.

Mondhatjuk, hogy megnyugtató előnnyel érkeztetek az Erdőbényei Power Stage-hez. Milyen beszélgetés zajlott a rajt felé vezető etapon?

Igen, de maga a futamgyőzelem egyszer sem fordult meg a fejünkben. Végig a bajnokság volt a fontos. Tudtuk, hogy meg lehet, mert ez a gyors fekszik Andrisnak. Nem volt semmi különös beszélgetés csak a szokásos. Nem akartuk egymást feleslegesen idegesíteni. Nem éreztem plusz terhet rajtunk, azért mert itt dől el minden. Talán emiatt sikerült nyernünk, mert fejben nem görcsöltünk rá.

Kinek mondanál köszönetet mind az eredmény, mind a pályafutásod alakulása tekintetében?

Facebook oldalamon van egy rövidke monológom, amit a verseny után írtam. Úgy érzem az elég őszintére sikerült.  Bárki megkérdezi tőlem, mi a recept, hogy valaki ide jusson, nagyon sok dolgot kéne felsorolnom.Talán a szerencsét, a szorgalmat és alázatosságot emelném ki.

Szerencsés vagyok, mert van egy családom, akik támogatták ezt az Andersen mesébe illő álmom, és mert vannak olyan barátaim, akik esélyt adtak, hogy bizonyítsak mellettük, vagy önzetlenül ajánlottak, ha valakinek navigátorra volt szüksége.

Szorgalom, mert inkább másoltam napokon keresztül hajnalig az itinert mint, hogy másnap friss legyek, de ne tudjam kiolvasni mit írtam le. Sosem mondtam nemet akár csak egy tréningre is mert jobb programom volt, bár nem tudtam mindig menni amikor szerettem volna.

Alázatosság. Én inkább háttérbe szorítom a magam igényeit és megpróbálok mindent úgy csinálni, ahogy azt a driver elvárja tőlem. Ha 3 üdítő van az itiner táskámban és tudom ennyit megfog inni, akkor én inkább nem iszok a szervizparkig, mert tudom neki folyadékra van szüksége, hisz ha kiszárad romlik a koncentrációja. Ha én hibázok, ő még korrigálhat. Ha ő hibázik, én már oda kevés vagyok. Nem viszek csak azért napszemüveget a táskámban, mert az etapon menő, akkor inkább viszek annak a helyén szőlőcukrot!

Nagyon köszönöm, hogy felkértetek erre a cikkre bár szerintem jó pár navigátor van a mezőnyben, akikre kíváncsibbak az emberek, hisz hosszú évek alatt többet tettek le az asztalra, mint én.

Szép kezdeményezés, hogy a navigátorokat is megkérdezitek, de ajánlanék egy cikket csapatvezetőnkkel, Husival is, mert nem sok Bajnok női csapatvezető van a világon.

Igazán nincs mit! A ralis életpályád olvasva szerintem szép történet, hogy valaki rajongóból idáig eljut. Ha jól rémlik nemrég a rally évkönyvben volt egy riport Nikivel és nem akarunk lefutott témában kérdezősködni, bár ez a bajnoki cím újabb töltetet ad ennek a sztorinak és talán néhány érdekes kérdés kipattan a fejünkből, amivel majd megkeressük a csapatvezetőt! 🙂

Ui.: Nagyon fontosak vagytok ti szurkolók, nézők, mert mit sem ér egy bajnoki cím, ha az nem érdekel senkit, vagy ha nincs kivel megünnepelni. Kérlek titeket, nyugodtan írjatok online vagy kérdezzetek a szervizparkban attól a versenyző párostól, akiknek szurkoltok, hogy kialakuljon egy kicsit szorosabb sportkapcsolat. Ti értünk, mi pedig értetek!
RMM. Rally Mert Megérdemeljük.

Képek: Deák Attila Fb, http://www.hadikrallye.hu/, RallyFeelig.hu

.

Comments are closed.