“Bekocsikáztak” a célba

Szabó Szilárdék az év elején nagyon bíztak az amatőr rali fejlődésében, ami szerencsére eddig részben beigazolódott a 2018-as szezon folyamán. Számukra pedig változatos versenyeket hozott az idei esztendő eddig megrendezett futamai. Szilárddal beszélgettünk az oroszlányi verseny után. 

Az év elején amikor beszélgettünk, abban bíztál, hogy jó irányba fog elmozdulni a MARB sorozat. Fél év elteltével mik a tapasztalataid?

Így igaz, bízni bíztunk benne, eddig úgy néz ki, hogy a MARB és az RSK jól működik, ugyanis az egyik nem élne a másik nélkül, remélem ez továbbra is így fog menni.

Nektek hogyan sikerült eddig a 2018-as év?

A 2018-as év eddig vegyes érzelmeket és eredményeket hozott, volt verseny sajnos, amin nem tudtunk célba érni, illetve volt olyan is, amin szép eredményekkel, jó csatákkal zártunk, eddig a bajnokság harmadik helyéről várjuk a folytatást.

Múlt hétvégén a bányásznapi Oroszlány Ralin vettetek részt. Mennyire ismertétek előzetesen a pályát?

Mindenképpen tervben volt a bajnokság állása miatt a részvételünk, de sajnos a munkámból adódóan nem tudtam a pályát megnézni, de még csak videókat se nagyon, ami kicsit a saját hibám is.

Az első négy gyorsaságin az abszolút tizedik hely környékén mozogtatok.

Az első gyorsaságin elkövettem egy amatőr hibát, az egyik lassítónál túl bent fékeztem, majd a poron lecsúsztam egy vizes gödörbe, majd az út túloldalán éppen elkerültük a betonkorlátot, így itt már a fiúk nagyobb előnnyel indultak, ami ugyebár itt számít, mert remek tapasztalt ellenfelekről beszélünk, régi pályafutással. Ellenben velem, aki még a rutintalansággal küzd. Így a maradék körbe megpróbáltunk biztonságosan leérni, a célba érést tűztem ki célnak!

Aztán az utolsó gyorson hirtelen sokat kaptatok az elejétől és így pozíciót is vesztettetek…

Az utolsó gyors előtt ugyebár álltunk az eső miatt, ami számunkra nem érthető, ugyanis mi versenyre készültünk és nem gondoltuk, hogy az eső megkérdőjelezi a rajtot. Mindenki tudta hova indul, milyen pályára, aki ezt nem tudja vállalni, az adja le a menetlevelét és ne tartsa és vegye el a többi ember kedvét. Az ötödik gyorsot már tényleg a célba érésnek szántam, tudtam, hogy a vizes pályán annyit nem bírnék javítani, ha a többiek nem hibáznak, hogy feljebb léphessek, így “bekocsikáztunk” a célba! Nagyon sokat tanultam ebből és Porrogszentkirályon teljes erőfeszítéssel és beleadással fogunk rajthoz állni!

Mik a tervek az idei év hátralévő részére?

Az autó a hosszúhetényi verseny után most lett kész, részben ezen a versenyen teszteltünk, és úgy néz ki sikerült leküzdeni a hibát, így remélem egy alap revízió után gondmentesen utazunk majd Porrogszentkirályra.

Mindezekért nagyon hálás vagyok a fő szerelőmnek és egyben barátomnak Tóth Zoltánnak, ugyanis nélküle nem álltam volna rajthoz, ugyanakkor még rajta kívül is sokan voltak azok, akik hozzájárultak a versenyzésünkhöz bármiféle segítséggel!

Comments are closed.