Bátorsággal pótolják a lóerők hiányát!

A Cseke Péter – Csikós Borbála kettős sok sikertelen verseny után problémamentesen teljesített egy versenyt, méghozzá a könnyűnek egyáltalán nem mondható murvás Veszprém Ralit. Péter őszintén beszélt a verseny után a rali szépségeiről és a szakág nyújtotta szépségekről. 

A sok sikertelen verseny után mennyire tudtatok felhőtlenül készülni a veszprémi megmérettetésre?

Igazából nagyon csalódottak voltunk előzőleg a sok befejezetlen verseny miatt és úgy volt, hogy kihagyjuk Veszprémet. Aztán Bori és Gagarinék unszolására mégis nekivágtunk és kicsit késve, de összeraktuk magunkat a versenyre.

Az autót próbáltátok megbízhatóvá tenni?

Az autó folyamatosan fejlődik és emellett egy fő szempont, hogy megbízhatóbb legyen! Igyekszem nem feltalálni a spanyol viaszt, hanem működő megoldásokat használni! Azt hiszem ez a verseny már mutatta ezt, de a következőkön fog igazán megmutatkozni majd, hogy valóban sikerült-e megbízható és gyors autót összerakni. A karosszéria kezd kicsit viseltes lenni, de a benne rejlő technika az egyre jobb. Bizonyos dolgokkal nagyon meg vagyok elégedve. A motorunk erős, a váltó egy más dimenzió, mint a homológ, az aszfalt fékjeink is nagyon jók lettek és a hátsó futómű is azt hiszem nagyon jól sikerült. Sok munka van még az autóval és természetesen meg vannak a következő lépések is, de ennek az anyagi vonzatát kicsit nehezen viseljük, így nem megy olyan ütemben, ahogy azt én szeretném. “Addig is bátorsággal pótoljuk a lóerők hiányát!” 🙂

Te személy szerint mennyire kedveled a murvás versenyeket és miért?

Én nagyon szeretem a veszprémi pályákat, ezeken nőttem fel, mert az első versenyeimet is ezeken futottam Mikulás Ralikon. Imádom, hogy dobál, hogy folyamatosan csúszunk valamerre és nem lehet sínautózni. Talán a nézőknek is élvezetes, hogy itt mindenki csúszkál ha kell, ha nem, akkor is. Ennek ellenére igazából a legtöbb pályát szeretem. Mi mennénk mindenhol, csak mehessünk! Élvezem, hogy gyorsulunk, hogy rutinosabbak vagyunk és leszünk, ahogy fejlődik az autó, úgy fejlődünk mi is. Az autóban is egyre jobb a hangulat és a csapat is egyre olajozottabban működik. Azt hiszem kellett jó pár verseny, de mostanra a körülmények is olyanok, hogy jó versenyezni! Más amatőr versenyeken menni és miután megízleltük milyen Rallye2-ben versenyezni nem vágyakozunk vissza, nagyon élvezzük a hangulatát. Nekem a csapatokkal való kapcsolat, a családias hangulat is tetszik ebben az osztályban!

Halljuk hogyan sikerült a versenyetek!

A versenyünk igazából teljes ellentéte volt az eddigieknek. Nem volt technikai problémánk és célba érkeztünk. Nagyon tudatosan dolgoztunk azon, hogy az autót egybe hozzuk be. Itinerben is és fejben is nagyon ez volt előttünk. Minden nagyobb sziklát, vagy hiba lehetőséget igyekeztem kihagyni. Nem erőltettem feleslegesen sehova az autót. Igyekeztem ahol lehetett haladni, de ahol nincs értelme, azt elspóroltam. Az idő eredményeink lehettek volna jobbak, de kockázatot nem vállalva én ennyit engedtem magamnak. Ez elég lett egy kategória harmadik helyhez, aminek mi nagyon örülünk! Ami talán a legfontosabb, hogy mi nagyon élveztük a verseny minden percét!!! Nagyszerű volt menni! Most mehetünk venni egy polcot a kupáknak is, mert innentől… 🙂

Sikeresen teljesítettétek a versenyt, sőt még kupát is kaptatok! Most kicsit feledésbe merült az előző versenyek sikertelensége?

Az eddigi pechsorozat bízom benne, hogy lezárult, vagyis nem gumizzuk többet el magunkat! 🙂 Azért ez nem egy varázsütésre történik, hanem sok pénz és munka van mögötte, ahogy már mondtam. Nagyon szeretnék sok ilyen versenyt, ahol nem a technika életbentartása a fő cél, hanem, hogy versenyezzünk, hiszen azért megyünk el! Azt hiszem ez a kupa a köszönet mindenki munkájáért!

A Veszprém aréna előtt a Berki Család legalább annyira örült a célba éréseteknek, mint ti saját magatok!

Hát igen. Azt hiszem két külön csapat vagyunk, de mégis egy nagy család! Sokat elmond, hogy még a pólóink is közösek. Mi nagyon szeretjük, hogy együtt versenyezhetünk. Igyekszünk is mindent megtenni az Ő sikereikért és mi is megkapunk minden támogatást tőlük! Mi így szeretjük a ralit és így akarunk versenyezni, ha nem ilyen lesz a hangulat, az összetartás, akkor azt hiszem nem csináljuk.

Szeretném megköszönni Gagarinéknak, Sanyának, Norbinak, Ricsinek, Gonzónak és a családjainknak a szurkolást, munkát és támogatást! Köszönöm továbbá az autó felkészítésében a sok munkát Kálmán Tomiéknak, a Simonyi testvéreknek és Osváth Petiéknek! Nem utolsó sorban köszönjük még a sportbíróknak és a többi csapatnak is a szurkolást és a jó hangulatot, illetve a szervezőknek, a szakágnak is, hogy indulhattunk és a jó versenyt! A RallyFeeling csapatának pedig, hogy minden versenyre kijöttök és azért dolgoztok, hogy mi viszont lássuk magunkat, ahogy vigyorgunk a célban!
Valakit lehagyok várjunk csak…., jaaa és a navigátoromnak, hogy csak egyszer veszítette el a fonalat! 🙂 Viccet félretéve Borinak is köszönöm, hogy versenyről-versenyre beül és csinálja velem, egyre jobb hangulatban ezt az egészet!

Comments are closed.