ORB

Az esélytelenek nyugalmával…

Miskolc Rallye élménybeszámoló

Kerék Balázs – Kováts Edith  (Suzuki Swift 1.6)

“Balázs nem velem tervezte ezt az évet, de az élet közbeszólt és újra összehozott minket. Húsz éve ismerjük egymást, régen kollégák voltunk így az ismerkedési köröket elhagyhattuk. Miskolcot nagyon szeretem, bár amikor itt versenyeztem utoljára a Kánó – Ragály gyorsaságin egy hatalmasat estünk egy Hondával. Az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki a versenynek, hiszen „CUKORKA” a leggyengébb autó a kategóriánkban. Az R2-esekkel nem nagyon tudjuk felvenni a versenyt. Igaz indulhatnánk másodosztályban is, hogy legyen kivel csatázni, de szerencsére Balázs úgy döntött inkább ORB-ben szeretne indulni, a több versenykilométer miatt. Ennek a döntésének én is örülök, hiszen sok-sok kihagyott évet kell bepótoljak. Szeretem a miskolci pályákat, az itteni versenyek hangulatát, a sok „őrült” szurkolót. Már a tréninget is nagyon élveztem. A salakpálya pedig szép emlékeket idézett fel bennem, amikor még Ladával róttam rajta a köröket. A régi versenyzőtársaimmal is jó volt újra találkozni.”

“Nehézkesen indult a verseny, mert az első gyorsasági szakasz rajtjánál (Hernádvécse – Szemere) tudtam meg, hogy Balla Tomi barátom nagyot esett BMV-vel. Az orrom elött hozta ki a mentőautó a pályáról és láttuk leszállni a helikoptert a közelünkben. Aztán órákig semmi hírt nem kaptunk az állapotáról. Borzasztóan aggódtam érte, rossz volt így kezdeni a versenyt. Etap is lett, így csak végig gurultunk rajta. A második gyorsasági szakaszt (Szemere – Kányi elág) már versenytempóban kezdtük, de a pálya közepén meg kellett álljunk, mert az előttünk lévő autó nagytetővel landolt az árokban. Megálltunk, hogy meggyőződjünk róla, hogy nem történt személyi sérülés. Aztán a következő rádiós pontnál is megálltunk ezt jelenteni. Itt előzött meg minket Szőnyi Andris, akit néhány kanyarral arrébb szintén az árokban találtunk így újra megálltunk. Nagyon sok idő bent maradt, de szerencsére este kaptunk időjóváírást. A harmadik gyorsaságitól kezdve tudtuk csak igazán versenytempót autózni. Imádtam az esti pályákat is, de óvatosan jöttünk, mert tudtuk mi vagyunk az utolsó autó a mezőnyben, ha beesünk, nem szed ki senki. Sajnos az utolsó gyorsasági szakaszt törölték így ott el sem tudtunk rajtolni. Elmúlt hajnali egy óra mire betettük „Cukorkát” a park fermébe. Ezúton is szeretném megköszönni a szerviz csapatnak a lelkiismeretes munkát, sajnálom, hogy miattunk ők is későn tudtak csak távozni a szervízből.”

“Vasárnap reggel elkezdett esni az eső Miskolcon, így utolsó pillanatban felraktuk az Intermédiát. Rossz döntés volt, mert Bükkszentlászlón már száraz volt minden. Garadna – Mályinkán meg is forogtunk. Lyukóbánya – Parasznyán vagánykodtunk és becsúsztunk az árokba, de szerencsére a nézők gyorsan visszatettek minket az útra. Sajnos itt lefordult a gumi a felniről így még kereket is cseréltünk bent a gyorson. Az első körünk így gyengére sikeredett, de így is élveztük. Második körben már jó volt a gumiválasztás, valamint kipróbáltunk egy újabb beállítást is. Ebben a körben nem volt semmilyen nagyobb kalandunk, kategória 7-dik időket autóztunk. Az utolsó gyorsaságin Bükkszentlászlón forogtunk egyet a mészégetőnél a nézők örömére, így ott szintén bent maradt néhány másodperc, de karcmentesen értünk célba és ez a lényeg. Tesztnek szántuk ezt a versenyt. Az autóval teljes mértékben meg vagyunk elégedve. (Csak halkan jegyzem meg, a kisfiamtól megkaptam a kritikát, amiért ilyen pici autóba ültem. Ennek ellenére büszke rám és nagyon szurkolt nekünk.) Balázzsal szerencsére gyorsan összeszoktunk. Jó volt a hangulat az autóban és élveztük a versenyt. Gőzerővel készülünk Szombathelyre. Mindketten szeretünk murván menni, (remélem) ott már nem leszünk ennyire óvatosak. Köszönöm az élményt Balázsnak. Folyt.köv. Találkozunk Szombathelyen! “

Üdv: Kováts Edith 

Képek: RallyFeeling.hu, Kováts Edith.

Comments are closed.