A pálya szuper volt, a többi…

Ennyi izgalomban régen volt része a Kállai – Matics párosnak egy versenyen… Változatos harcok jellemezték a versenyüket végig, de megoldották a feladatokat és ismét dobogóra állhattak. A verseny egészéről pedig keményen megfogalmazzák a véleményüket…

Szokatlan módon most kezdjük a végével. 🙂 Majdnem nem láttátok meg a célt…

Tamás: Az utolsó szakasz előtt leszakadt az ég. Emiatt nem is engedték el a mezőnyt. Majd kisütött a nap és elrajtoltunk. Néhol még nedves, néhol még száraz volt a pálya. Ezért nagyon féltem is tőle. De kettő másodpercre volt előttünk Kovács Öcsike, így megpróbáltam az utolsón ledolgozni ezt a kis hátrányt. Aztán az erdőbe érve negyedik fokozatban, egy balosban leestünk az útról és magam sem tudom hogyan szedtem össze a kocsit, de az autó karcolásokkal, mi meg karcolások nélkül úsztuk meg. Pedig azt hittem csúnya vége lesz… Ennek ellenére megnyertük az utolsó szakaszt még így is. Igaz a hátrányunkból így csak egy másodpercet tudtunk faragni Öcsikével szemben. De nagyon örültem, hogy nem a fák között végeztük.

Barbi: Tomi nagyon ügyesen vette a vizes pálya akadályait, abban az egy kanyarban azonban olyan volt, mintha egész egyszerűen kihúzták volna alólunk a talajt. Teljesen az út szélén, a füvön csapkolódtunk, már mindketten kinéztük a fát a jobb oldalon – biztos voltam benne, hogy elkapjuk, már felkészültem rá… Majd olyan volt, mintha lenyúltak volna értünk és kicsit beljebb löktek volna minket. El sem hittem! Aztán gondoltam, remélem van alatta futómű, nem hagytunk el kereket, stb. Mikor éreztem, hogy megy tovább a kocsi, megkönnyebbültem, hát mentünk tovább, még így is kategória első idővel!  🙂

Ismertétek előzetesen az Oroszlány és Pusztavám között elterülő pályát?

Tamás: Párszor már versenyeztem itt, szóval számomra nem volt idegen. Bíztam benne, hogy előnyöm is lesz ebből. De végül nem éreztem ezt.

Barbi: Ismertük mindketten, mentünk már rajta háromszor. Mondogatták a többiek, hogy ez nekünk hazai, de azért nem úgy hazai, mint a pécsi srácoknak a Déli régiós futamok… 🙂

Melyik irányban feküdt a ti “csomagotoknak” a gyorsasági?

Tamás: Nekem személy szerint az oroszlányi oldalról való rajtolással tetszett inkább. De ezt a pályát mindkét irányból szeretem.

Barbi: Nekem az Oroszlány-Pusztavám a kedvencem, minden alkalommal, mikor megyek rajta, nekem az a szívem csücske! 🙂

Halljuk, hogyan éltétek át a verseny öt gyorsasági szakaszát?

Tamás: Gyors szakaszok voltak. A másodikon is volt egy izgalmas esetünk, ahol szintén kicsit leestünk az útról. Ott is levert a víz kicsit… Próbáltunk minden gyorsasági szakaszon gyorsan, de biztonságosan autózni. Az utóbbi most nem jött párszor össze.

Barbi: A verseny gyorsasági szakaszokból álló részével nem volt semmi gond, nagyon jó kis pálya, én nagyon szeretek itt versenyezni, öröm volt minden egyes megtett kilométere, mint mindig. A pálya hozta a szokásos izgalmas, kiszámíthatatlan ütemét, mindig volt valami meglepetés, amit tartogatott – még negyedszerre is… Ízig -vérig igazi ralipálya.

A kategóriátokban (A 1,6) újra fontos pontokat szereztetek!

Tamás: Nagyon fontos pontokat szereztünk, így őrizzük a második helyünket a bajnokságban.

Barbi: A kategóriánkban sikerült megszereznünk a harmadik helyet, ezzel még egy fokkal közelebb kerülve az év végi második helyhez. Még van vissza két verseny, nagyon remélem, hogy legalább ezt mindenképpen sikerül megtartani!

A múltkori verseny után nem sok jót mondtatok a rendezésről… Ez a számotokra félig-meddig hazai pálya megfelelt az elvárásaitoknak?

Tamás: A rendezésről ezúttal még kevesebb jót tudok mondani sajnos… Kezdődött azzal, hogy Déli régiós futam volt, mégis nem volt A 1.6 kupa. Ezt szombaton tudtuk meg. Majd hála égnek ezt megoldották. Majd sokat kellett várakozni, főleg az eső miatt, amit sokan nem értettünk. A hab a tortán pedig az este tíz órakor kezdődő díjátadó volt, amire órákat vártunk. A pálya szuper volt, a többi sajnos nem. 

Köszönöm a szervizt Virág Tominak és Kovács Petinek! Köszönöm a nagyon profi munkáját Matics Barbinak.

Barbi: Igen, a múltkori versenyt leszóltam, nagyon. Viszont! El kell mondanom, hogy vérzik a szívem, hogy a “saját” versenyünket is most le kell szólnom. Ez a verseny, ha eddig benne volt a versenynaptárban a nyugati régiós sprinten, mindig ezt vártam a legjobban! A kedvencem volt – a pálya maga most is fantasztikus volt. A versenyszervezés nem… Andris most ezt picit túlvállalta szerintem és a helyében is nagyon rosszul éreztem magam, hogy bemutatkoztunk, mint “nyugati régió”. Ez a verseny soha nem volt még ennyire vontatott. Még sosem álltak hozzánk úgy, hogy onnantól, hogy befizetted a nevezésedet, kussolj! Amint valami problémánk volt  és hozzá fordultunk, ránk nyomkodta a telefont. Miféle hozzáállás ez az emberhez? A versenyződhöz? Rettenetes! Már ezen meg voltam botránkozva. Majd másnap jöttek a hosszúra nyúló várakozások, majd a három órás szünet az utolsó gyors előtt, hogy most leküldjem, ne küldjem? És ezennel szeretném megragadni az alkalmat, hogy üzenhessek azoknak, akik legyávázták, leöregezték édesapámat. Ha nem mer vízen menni, menjen haza, hasonlók. Mutasson fel az valamit, aki ezeket mondta! Megkérdőjelezik egy versenypályához fűződő véleményét, miután átment rajta?! Abban az állapotban, ahogy átküldte őt, mint előfutót a rendező, használhatatlan volt a pálya! Talán tudja miről beszél… Esőgumija nem volt, talán van joga eldönteni, hogy összetöri – e a kocsiját egy ilyen -számára- semmit érő versenyen! Aki ezért csalódott benne, csalódjon. Talán kicsit egyenesebb lenne, ha az ember szemébe mondanák és akkor lehet a másik el tudná mondani, hogy mi a helyzet. Ez nem magyarázkodás, nem mosakodás, csak felháborító számomra, hogy olyan emberek kötnek bele, akinek vagy fogalma sincs az egészről, vagy előadja, hogy van, de nincs.
Visszatérve a rendezéshez… Három órás várakozás, leül az ember, unja, utálja, menne. Vagy haza, vagy át végre a pályán – ezért jöttünk!!! Az, hogy beérünk és egy Oroszlány Raliról hazaindulunk tíz órakor??? Azt hittük nyolc, kilenckor már otthon leszünk. Elgondolkodtató. A hozzáállás hozzánk, hogy legyávázzák az embert, mikor jót akar, hogy visszaélnek vele, hogy kitartasz, mert nyilván át akarod venni a kupádat, amiért egész nap hajtottál… Ott kell ülni két órát egy díjátadóra várva… Szörnyű volt a verseny rendezése, katasztrófa!!! Egészen biztos vagyok benne, hogy a pécsi szervezők részéről többé nem lesz alkuképes, hogy ez a verseny bármilyen módon benne legyen a versenynaptárban… És nem is csodálkozok rajta. Tényleg katasztrófális volt az egész. Az ember ebből tényleg csak annyit élvezett, amíg ment a versenypályán, és ennyi… Arról nem is beszélve, hogy a pécsi versenyzők, akikkel beszéltem, mind azt mondták, hogy soha többet nem jönnek ide versenyezni. Most szúrjam ide, hogy “Köszönjük” ? Megtehetem, de kicsit más hangsúllyal, mint máskor…

Ismét köszönöm Kállai Tominak ezt a versenyt, egyre jobb és jobb lesz! Élmény volt a verseny minden pályán töltött perce! Köszönjük a fiúknak a szervízt, mindenkinek, aki szurkolt nekünk, akár csak lélekben, akár a pálya széléről. 

Köszönet a támogatóknak: VPT Group., VPT Caravan.

Comments are closed.