A Legenden úgy érzed magad, mintha visszarepülnél 20-30 évet az időben

“Hihetetlen, hogy képes több ezer magyar néző néhány autó miatt ennyit utazni és napokon át a zászlókat lengetni a pálya szélén. Rengeteg szeretetet kaptunk és ez egy olyan energiabomba, melynek emlékéből biztosan még jó sokáig töltődni fogunk.” Kováts Edithel beszélgettünk az idei Legendes élményekről. 

Egy legendás autóval indultatok neki a San Marino-i kalandnak!

– Igen. Az eredeti terv az volt, hogy egy Subaru Imprezzával indulunk, ami szépen épülgetett is, majd Studer Gábor egyszer küldött egy fotót, hogy vett egy autót. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy a Balázs Öcsi féle legendás EPX-et fogjuk megjáratni a Legenden. Egy ilyen autónak ott a helye! Rengeteg munkája van benne, hogy az autó időre elkészült. Az autó teljesen fel lett újítva, de több eredeti alkatrész is visszakerült bele.

Hogyan alakult meg a triótok?

– Ez a facebook műve… Gábor navigátort keresett és valaki egy hozzászólásában odaírta a nevemet. Igaz nem valami romantikus, de örülök, hogy így alakult. 😉 Hálás vagyok Gábornak, hogy valóra váltotta azt az ÁLMOMAT és ott állhattam a rajtceremónián a vörös szőnyegen. Azt a pillanatot épp a ti fotósotok, Boros Gyula örökítette meg anno, amikor még csak álmodoztam róla. Évek óta az a kép motivált, hogy nekem egyszer ott kell lennem. A jó Isten meghallgatta a kérésemet és idén végre valóra is vált.

Volt egy kis árokban járás is, de akkor még tudtátok folytatni a versenyt…

– A Shakedown második körében picit becsúsztunk az árokba, de a nézők hihetetlen gyorsan ott teremtek és már akasztották is a spanifert a kocsira és kihúztak minket. A célban csak annyit mondtam Gábornak: „Basszus, muszáj volt épp a fiam előtt beborítani az árokba?!” Szerencsére a kocsinak nem lett különösebb baja azon kívül, hogy nem tudtam kinyitni az ajtóm. Ezt másnapra sikerült a szervizcsapatnak megjavítani, addig meg élveztem, hogy Gábor úriember módjára nyitja nekem minden egyes alkalommal. 😉 (Ilyet se él át sok navigátor!)

Aztán sajnos idő előtt kellett befejeznetek a versenyt…

– Mikor kijöttünk a szervizből még nem volt semmi gond, aztán volt egy gyűjtő, még ott sem. Amikor etapon mentünk az utolsó előtti gyorsasági rajtjához, Gábor már érezte, hogy valami nincs rendben. Még el tudtunk rajtolni az „I Langhi”-n, de néhány kanyarral utána csörgés, zörgés és lefogazott a difi. A nagy domb (a shakedown rajtja előtt) kifogott rajtunk. Etappal összesen nem volt hátra 15 km a célig. ☹ Na azt az érzést nem kívánom senkinek… de így még nagyobb a motiváció, hogy vissza kell menni!

Amikor versenyben voltatok, milyen érzések kavarogtak bennetek az autóban?

– Ne várd, hogy ezt szavakba öntsem. Már attól könnyes a szemem, ha csak rágondolok. Hihetetlen, hogy képes több ezer magyar néző néhány autó miatt ennyit utazni és napokon át a zászlókat lengetni a pálya szélén. Rengeteg szeretetet kaptunk és ez egy olyan energiabomba, melynek emlékéből biztosan még jó sokáig töltődni fogunk. Gáborral úgy érzem meg volt végig az összhang. (Nagyon remélem, ő is így gondolja!) Jól tudtunk együtt dolgozni, bár néha úgy üvöltöttem vele, mintha már 10 éve házasok lennénk. 😉 (Persze mindezt csak azért, mert nem volt jó a kihangosításunk és nem mindig hallott rendesen). A pályák nekem nagyon tetszettek és bár az elején még csak botorkáltunk, azért volt néhány gyors, amit tisztességgel leküldtünk. Picit tanácstalan vagyok, mert a bakancslistán kipipáltam egy álmom és most nem igazán tudom mit írjak fel helyette. 😉 (Vagy mégis? De ezt inkább még titokban tartom.)

Jövőre újra nekivágtok ennek a kalandnak?

– Rajtam nem fog múlni! Amíg a büdzsé megengedi, addig örömmel mondok igent egy ilyen felkérésre. Ha kifogy, akkor meg összekoldulom rá, az egyszer már biztos. A RALLYLEGEND a rallye ünnepe. Az autók, a pilóták, a nézők… Ezt az atmoszférát máshol már sajnos nem kapod meg. A Legenden úgy érzed magad, mintha visszarepülnél 20-30 évet az időben. Ennyi „B GROUP-os autót máshol már nem nagyon látni. Hol máshol találkozhatnál Nevillel, Ken Blockkal és más olyan nagy nevekkel, mint Gigi Galli, Miki Biasion, Andreas Mikkelsen és még sorolhatnám. A showmanekről nem is beszélve, mint Paolo Diana, Christoph Klausner, vagy éppen Frank Kelly. Továbbá a sok magyar zászló, a nyíló emberfal, mindez ez egy olyan élmény, ami egy életen át elkísér…

Köszönjük mindenkinek, aki támogatott minket az előkészületekben, aki részt vett a kocsi felkészítésében, a fotósoknak, videósoknak, akik megörökítették emlékezetes pillanatainkat, családjainknak, különösen a gyerekeknek, akik becsülettel bírták a strapát ezalatt a néhány nap alatt. Külön köszönet Gábornak, hogy valóra váltotta az álmomat!

Comments are closed.