A kerékkel együtt repültek az álmok is…

Kállai Tamás és Matics Barbi az idén szinte berobbant a MARB mezőnyébe, amit nem csak a szimpatikus hozzáállásuk, hanem a gyorsasági szakaszokon mutatott teljesítményükkel is igazoltak. Az utolsó verseny előtt még a bajnoki címre is volt esélyük…

A verseny elején még esélyetek volt a bajnoki címre… Izgatottan készültetek a Hídépítő Rallye Sprintre?

Tamás: Mivel idén egyszer sem tudtuk Zákányit versenyben legyőzni, így azért nehéz feladatnak gondoltam, hogy megszerezzük a bajnoki címet Janika legyőzésével. De az esély megvolt, mi pedig szerettük volna kihasználni. Nagyon készültem és úgy éreztem a kocsit is sikerült kellően felkészíteni. Bár erről a későbbiek mást árultak el.

Barbi: Izgatottan vártuk ezt a versenyt, pontosan amiatt, hogy az első hely még kérdőjeles volt… Tényleg hittünk benne, hogy még meg lehet a bajnoki cím. Tomi nagyon úgy állt neki, hogy ide most nyerni jöttünk, viszont ugye úgy állt a matek, hogy valakinek be kéne jönnie közénk és Zákányiék közé, ami ha a verseny végeredményét nézzük, még meg is történhetett volna…

Az első gyorsaságin még minden szép volt.

Tamás: Az első gyorsasági rajtjában azért izgultam kicsit. Köd és nedves út várt ránk. Szerettem volna már az elsőn jól menni. Beérve örömmel láttam, hogy Janikától csak egy másodpercet kaptunk.

Barbi: Valóban, az első gyorson még minden szép volt és rózsaszín, meg szivárvány, úgy voltunk vele, hogy ez bemelegítésnek jó volt. Semmiképp nem akartunk elaludni az első gyorson, mint Porrogszentkirályon.

Aztán a másodikon egyszer csak elhagytátok a kereketeket…

Tamás: A második gyorsaságin kb. féltávnál egy balos utáni féktávon egyszerűen elrepült az első kerék. Leszakadt a tengelycsonk. Abban a pillanatban a fék is elment, így egy terelőt is szétbombáztunk. Rengeteg néző volt ott. Azon izgultam, hogy a nagy erővel elszálló kerék senkit se találjon el. De nem lett baj hála az égnek. Aztán három kerékkel bementünk a szervizig.

Barbi: Bizony… A gátas kitérőhöz érve a féktávon kitört a kerekünk… Sírni tudtam volna azonnal… Tudtam, hogy így már nem hogy a versenyt megnyerni nincs esélyünk, de a bajnoki címre sem… Ahogy elrepült a kerék, sajnos elrepült a legmerészebb álmunk is vele együtt… 😞

A következő négy gyorsaságira még tudtátok magatokat valahogyan motiválni?

Tamás: A szervizben nagyszerű munkát végezve megjavították a fiúk az autót. De sajnos 100%-os már nem lett. Így utána már nem is erőltettük. Csak élveztük, hogy tudunk menni és nem kellett összecsomagolni.

Barbi: Természetesen! Nem eresztettünk le a verseny fennmaradó gyorsaságijain sem, megbeszéltük, hogy menni kell, mint a disznó az utolsó pillanatig… Volt mikor úgy indultunk neki, hogy Tomi végig kézizte a parkolót, de ezen kívül hajtottunk rendesen. Már amennyire az elment futómű engedte ezt nekünk!

Hogyan foglalnátok össze az idei éveteket egy pár mondatban?

Tamás: Minden téren rettentő jó évet zártunk, úgy érzem. Eredmények terén is. Az autó is egész évben hibátlanul szuperált. Igaz sajnos az utolsó futamra úgy néz ki elfáradt. De csak pozitív dolgok vannak bennem, ha az idei szezonra gondolok.

Barbi: Hatalmas boldogság számomra, hogy bekerültem idén a Déli régióba!!! Nagyon megszerettem a kategóriatársaimat, páratlan barátokat találtam bennük! Igazi belevaló, rali őrült, alázatosak, szenvedélyesek a sport iránt – ahogyan én is. Könnyes szemmel nyugtáztam a célban, hogy vége… egyrészt mert második helyen végeztünk a bajnokságban, ettől nagyon boldog voltam… Tomi beszélt hozzám, de meg sem bírtam szólalni, a szervizparkba vezető úton végig folytak a könnyeim és igen, azért is, mert tudtam, hogy itt a vége a szenzációs évünknek… A szenzációs kategóriánkkal… “Picit” szomorú vagyok emiatt, de nagyon jó kis év volt, hatalmasat vesztettem volna, ha nem vállalom el a Kállai Tomi melletti navigálást. Rengeteg köszönettel tartozom neki ezért, örülök, hogy belevágtunk. Szerintem életem egyik legjobb döntése volt… Köszönöm mindenkinek, hogy befogadtak, hogy úgy kezeltek mintha mindig is közéjük tartoztam volna!!!!! Mióta csak versenyzem, a legjobb évem volt, ezt kijelenthetem. Öcsike nagyon hiányzott az utolsó futamról nekünk.

Láthatunk még benneteket versenyezni együtt az idei évben, esetleg szóba jöttek már a jövő évi tervek?

Tamás: Idén szerintem ennyi volt. Az autón sok munka van és a jövő évet is minél előbb szeretném összerakni. De egyenlőre azzal kapcsolatban konkrétum nincsen sajnos.

Köszönöm Matics Barbi egész éves munkáját. Köszönöm Virág Tomi és Kovács Peti munkáját a szervizben. Köszönöm páromnak Lorettának az anyai gondoskodást. Nem utolsó sorban köszönet a támogatóknak! VPTCaravan, VPTGroup!

Barbi: Idén ha minden igaz, már nem megyünk a Kállai Tomival sehol, de jövőre meglátjuk még mi lesz, remélem marad az egység így, ahogy volt az idén! 😊

Comments are closed.